kinyom

Kerékpározás

Ismerje meg a környéket és annak szépségeit kerékpáron.

A dunai kerékpárút helyi tranzitút, amelynek jobb oldala 23,2 km hosszú, bal oldala 11,7 km.

Ez a nemzetközi út Németorsázgból indul, Ausztrián és Szlovákián keresztül egészen Magyarországig tart. Szlovákia területén a bergi határátkelőnél (Ausztria) kezdődik, majd a Duna jobb partján Ligetfalun (Petržalka) vezet keresztül, és a bősi vízierőműig folytatódik. Az út másik szakasza a Kikötői hídtól (Prístavný most) kezdődik, amelyen keresztül átvezet a Duna bal partjára, és a gát után a Duna folyásával párhuzamosan folytatódik egészen Párkányig. A dunai kerékpárút helyi tranzitútvonal, amelynek jobb oldali része 23,2 km hosszú, bal oldali része 11,7 km.

A dunai keréppárút Duna menti része

A kerékpárút a Duna mentén vezet. Kiindulópontja: Komárom (Komárno). Végcélja: Párkány (Štúrovo). Útvonal: Komárom (Komárno) – Pat (Patince) (13 km) – Muzsla (Mužľa) (26 km) - Párkány (Štúrovo) (9 km). Az útvonal igényességét tekintve gyermekek és idősebbek számára is megfelelő.

Kerékpárok a szálloda portáján 40,- Sk/1,33 € / óra-ért kölcsönözhetők.

A kerékpár története
Nehéz megmondani, hogy ki és hova utazott elsőként ezzel az emberiség által régóta várt közlekedési eszközzel, és pontosan mikorra nyúlik vissza ennek a zseniális kétkerekűnek a története, amelyet ma mintegy 800 millióan használnak a világon. Természetesen mindennek az alapja a kerék volt, amelyet Mezopotámiában, a mai Ázsia, pontosabban Irak területén találtak fel Kr. e. 3500 körül. Ma a kerék nélkül el sem tudnánk képzelni az életünket. Hiszen ha ezt a zseniális alakot nem találja föl valaki, ma nem közlekednének körülöttünk autók, vonatok, repülőgépek, szinte semmilyen gép nem működne, amelyek olyannyira megkönnyítik mindennapjainkat, hogy nélkülük már el sem tudnánk képzelni az életünket. Egy ezek közül az eszközök közül a kerékpár, ez a nagyszerű közlekedési eszköz, amely a mai generáció számára teljesen természetes dolog. Hiszen kerékpárt minden sarkon láthatunk. Ami nem is csoda, hiszen a biciklik és autók aránya a világon 2:1-hez!

Arról, hogy az emberek már ősidők óta vágytak egy ember által meghajtott járműre, számos rajz, festmény, hieroglifa, krónika tanúskodikk. Pl. Tutanchamon egyiptomi fáraó sírjában az egyik hieroglifa olyan gépet ábrázol, amelyet a rajta ülő ember a lábával taszít el a földtől. Ehhez hasonló hieroglifákat nagy számban találunk. A memmingemi krónika (kis község Bajorországban) tanúsága szerint 1447. január 9-én egy a vezetője által hajtott járművet lehetett látni. További bizonyíték egy ismeretlen festő festménye a brit Stoke Poges nevű falucska templomának falán, amely kb. 1643-ból származik, és amely egy kétkerekű járművön ülő angyalt ábrázol. Nagy felfedezésnek számított, amikor olasz szerzetesek 1966-ban restaurálták Leonardo da Vinci egy kb. 1490-ből származó festményét, amely egy a mai kerékpárral csaknem megegyező járművet ábrázol. A járműnek már pedálja, sőt láncmeghajtása is volt.

De ki készítette az első kerékpárt vagy a biciklire leginkább emlékeztető járművet, ha már ennyi helyen előfordul? Ez a kérdés sok vita tárgyát képezi. Celerifér név alatt, ami lefordítva gyorsfutót jelent, a francia Médé de Sivrac 1791 körül fa biciklit készített, amely tartógerendával összekötött két kerékből állt. Ezt azonban még nem lehetett irányítani, és a vezetőjének – aki a gerendán ült - lábbal kellett löködnie. Ez mintegy a Stoke Poges-i templom falán látható szerkezet mása lehetett, csak ebben az esetben már elkészített formában. A kerékpár fejlődésének további jelentős mérföldköve 1818. január 12. volt, mikor szabadalmaztatták az emberek által vasúti járgánynak is nevezett velocipédet. Ennek feltalálója a sauerbronni Karl von Drais báró volt. Mozgását ez is a löködésnek köszönhette, de leginkább abban tért el Sivraco modelljétől, hogy ennek első kerekét egy rúd segítségével már lehetett irányítani. Az egész bicikli 22 kilót nyomott, a 60 cm átmérőjű kereket vas hánccsal látták el, a szerkezet nagy része fából készült, és az egész velocipéd hossza 2,4 m volt. A kerékpáros kényelme érdekében a biciklit üléssel szerelték fel. Drais találmánya széles körben elterjedt Franciaországban, Németoszágban, Angliában, végül Amerikában is. Drais igyekezett továbbfejleszteni a velocipédet (ő volt többek között az írógép, a periszkóp, a főzőedény és a taposó-hajtó mechanizmus feltalálója), sok pénzt költött sikertelen kísérletekre, amire egész vagyona ráment. Végül szegénységben és nyomorban halt meg 1851-ben. Mannheimben Draisnak mint a kerékpár „atyjának“ emlékművet állítottak.