kinyom

Történet

Pat község területe régészeti szempontból is jelentős: megtalálhatók itt a neolitikumból származó zselízi kultúra maradványai, eneolitikum korabeli kerámiák, a késői brozkori északpannon kultúra települési és temetkezési helye, valamint latén, római-barbár és szláv központok a Nagymorva Birodalom korából.

Pat községet első alkalommal egy 1268-as oklevélben említik („terra Poth“ – Poth föld, terület), 1368-ban pedig már „terra Poth“ és „terra Polth“ néven találkozhatunk vele. 1444-től az írásos forrásokban „possessio Path“ (Path község, település) néven szerepel. 1498-1616 között a község földesurai a Path („de Path“) család tagjai voltak, majd 1498-1716 között a Posar család („Posar de Marczalhaza“), 1662-től pedig a Csajághyak. A török háborúk idején a község elpusztult, de 1576-ban újra betelepítették. A 18. század elején Pat a Pálffyak birtoka lett, akik kiterjedt nagybirtokot építettek ki, és a 18. század első harmadában a község ismét benépesült. A 19. század közepén a falut úgy említik, mint egy Duna menti pusztát, amelynek Pálffy Antal a földesura. A Pálffyak akkori uradalmához a fácánokban gazdag erdő is hozzá tartozott. Ebben az időben a községben 38 ház állt, 237 katolikus hitű lakossal.

A község az idők folyamán nem fejlődött önálló várossá – még a 20. század elején is a jelenlegi Šrobárová községgel és Patkányos határral együtt mint egy Marcelházához tartozó pusztát tartották számon. Önálló községgé 1957-ben vált.